témahét

A mi csapatunk a tatai várat választotta.
Nekem szép emlékeim vannak Tatáról, Katit pedig meggyőztem.
A vár különlegessége, hogy vízívár és szerintem varázslatos hangulata van, amit bizonyít az is, hogy több királyunk kellemes tartózkodási helye volt (Mátyás, Zsigmond...),később az Esterházyak palotát is építettek a vár szomszédságában.
Tavai, vízfolyásai méltán emelték a vizek városává.
Külön érdekessége volt látogatásunkkor, hogy a sok eső miatt óriási zúgók, erek helyett folyók fogadtak minket.
Az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, a péntekre halasztott látogatásunkkor is esett. De nem egyfolytában, és nem reménytelenül.
Annál reménytelenebb volt a csoport heti munkája. Talán mi felnőttek is fáradtak voltunk már, de nem szeretném magamra vállalni a gyerekek felelősségét az ő saját "nem dolgozunk" hangulatukat illetően.
Készült egy nagyon jó kép, egy "freskó" középkori lakoma - Az utolsó vacsora mintájára. Akik dolgoztak rajta, köszönet nekik. Elkészült néhány rajz, de azt nem dicsérném, mert a kényszer hatása érezhető rajta.
Kristóf a legkisebb diák a csapatban, munkája mindenképpen kiemelendő. Nagyon szépen dolgozott, és nem véletlen, hogy őt akartuk a királynak a filmben. Király voltál Kristóf! A fotóidat ugyan még nem tudtuk megnézni, de küldd el Dávid bácsinak, hogy felkerülhessen a galériára!
A film, ami a társaság nagy erőssége lehetett volna, a forgatókönyvig se jutott el. Sajnálom!!!
A megmérettetésnél ez elég élesen megmutatkozott, remélem mindenki okult is belőle.
Nekem nem a győzelem hiányzott, hanem az aktív, munkával töltött hét jóérzése, az az élmény, hogy jó volt együtt lenni, hogy mi egy csapat vagyunk...
Talán nem volt szerencsés a csapat összeállítása, nem találtuk meg egymáshoz az utat.
Azt remélem, hogy mégis van valami, ami megmaradt, és majd egyszer mindenki elvisz valakit Tatára, és megmutat valamit. A várat, a tavat, a dombokat, vagy egyszerűen csak leül a várnál, és jól érzi magát.
Én biztos elmegyek a nyáron megint.

Ildikó néni