Visegrádi síelés

Gondoltunk egy bátrat, és csütörtökön főoktatás után autó(k)ba pattantunk, hogy meghódítsuk a visegrádi sípályát. A túra kicsit nehezen indult. Előbb dugóba keveredtünk, majd megbüntettek a rendőrök, ráadásul nem is túl tisztességes módon. De aztán odaértünk!

Felcsatoltunk, és élveztük a friss havat, a jó pályát, és a gyönyörű kilátást a dunakanyarra. Első kellemes meglepetésem Horog Attila irigylésre méltó sítudása volt. És mindezt egy bigfooton mutatta be, csakúgy mint Péter bácsi. Majd Gábor húzott el mellettem eszméletlen sebességgel, ugratókat keresve. Mi Márkóval síeltünk, gyakorlatilag megállás, és esés nélkül. Binercz Dávid eközben Zeusz bácsi lányával együtt próbálta elsajátítani a síelés alapjait, elsősorban Dóri néni segítségével.
A nagyobbakat képviselte Bence, akit az apukája is elkísért, csakúgy mint tavaly. Szilvit láttam még a pályán, akinek sikerült úgy elesnie, hogy a bakancs is lejött a lábáról!
A kis pályán István és Balázs próbált a snowboardon maradni, több kevesebb sikerrel. Balázs vállának ezúton is jobbulást kívánok!
Sajnos szép lassan ránk sötétedett, és indulnunk kellett haza. Ezúton is köszönjük a sofőrjeinknek, akik nélkül csak a Normafán csúszkálhattunk volna: Zeusznak, Péter bácsinak, és Bence apukájának!
Remélem jövőre is megyünk!