Az egykori kis halászfalu a part menti dombokra épült, szőlők, erdők és hegységek veszik körül. A 13. században királyi udvarnokok lakták, később helyi nemesek, a veszprémi püspökség, majd a somogyvári bencés apátság birtoka volt. A török támadások miatt sokat szenvedett lakosságot németekkel, telepesekkel egészítették ki a 18. század közepén. A 20. század eleji krónikák már úgy emlékeznek meg a településről, hogy a Balaton egyik legkisebb pontja. Már a múlt században élénk fürdőéletre tett szert Nagy Pál tevékenysége folytán. Nagyobbrészt írókból, művészekből tevődött össze a társaság, mely Bogláron és Révfülöpön át járt Szepezdre nyaralni. A 20. század elején, amikor a vasút megépült, újra megélénkült Szepezd iránt az érdeklődés.