Velemi Camphill lakóotthon

Két napos kirándulásra indultak a tanárok szerdán délelőtt (miután eredményt hirdettünk a gyerekek előző két napi versenyében, és felavattuk a majdnem kész buszmegállót).
Utunk célja Velem volt, ami nagyon messze van, Kőszeg mellett.
Magyarország első Camphill lakóotthonát néztük meg.

Pár szóban leírnám, miben különbözik egy egyszerű lakóotthontól, hogy könnyebb legyen értelmezni az ott látottakat.
A Camphill egy mozgalom, szellemi fogyatékos emberek gyógyítását életközösségben végzik. Tudatos közösségformáló munkát és szellemi kutatómunkát vállalnak, amiben az egész közösség aktívan részt vesz. Szellemi hátterét a Rudolf Steiner neve által fémjelzett antropozófia adja. Gyógypedagógiai és szociálterápiai otthonok ezek.
Másik fontos személye Karl König, aki az első ilyen otthont létrehozta Skóciában. Felépítése felmenő rendszerű, mint a Waldorf Iskoláé. Velemben egy ház épült fel, ahol 9 gyermek él, nagyon szép környezetben, egy gyönyörű házban, a hozzá tartozó kerttel és kis iskolával. A gyerekek általános iskolás korúak.Mindent együtt csinálnak a velük lakó felnőttekkel. Mint egy családban: főznek, kenyeret sütnek, takarítanak, terítenek, mosogatnak, állatokat gondoznak, kertészkednek. Ettől az évtől kezdve egy tanár segítségével két csoportban tanulnak is.
Hosszútávú terveik, hogy felépüljön egy ifjúsági - és egy felnőtt ház is, ahol a koruknak megfelelő elfoglaltságokhoz a feltételeket is meg kell teremteni. (pl. védett munkahely…)
Megismerkedtünk Halász Zsuzsával, aki megálmodta, felépítette (férjével és segítőikkel) és aki a házat vezeti.
Aztán jöttek a gyerekek…Kedvesek voltak, határozottak és nagyon örültek nekünk. Bemutatkoztak, sütit sütöttek nekünk, meséltek, hallgattak minket és aztán még közösen énekeltünk is. Mindeközben értek a nagy felismerések…ki-kit ismer és honnan.
Zsuzsa és Misi egy Camphillben dolgoztak Skóciában. Mi felismertünk egy fiút, Attilát, aki egyik kapcsolatépítő táborunkban járt, Móni egy vak kisfiút Danit, akit előző munkahelyéről ismert. Attila azóta is sokszor eszembe jut, mert jó volt újra látni.
Nehéz volt ráismerni, mert közben nagyon megváltozott. A néhány éve hozzánk csapódó, kezelhetetlen, a tábori életbe nehezen beilleszkedő, örökösen mások intrikáinak kitett fiúból egy megszépült,harminc kilót fogyott, határozott nagyfiú lett.
Nekem nagyon jó volt közöttük lenni, érezni, hogy itt valóban az történik, ami a cél. Közösségben, speciális segítségre szoruló emberek élnek együtt, és számukra olyan terápiás segítséget nyújtanak, hogy ők a fogyatékosságuk ellenére a legjobb képességeiket ki tudják fejleszteni.
Nekem hiteles volt.
Nagyon szeretném, ha lenne folytatása, ha tudnánk egymást kölcsönösen segíteni. A búcsúzás nehéz volt, de a vacsoraidő elindította a társaságot a szálláshelyünk felé. Volt finom vacsi, beszélgetések. Másnap pedig megnéztük a Szent Vid Kápolnát a hegyoldalban. Gyönyörű, színes őszi nap volt. És ezzel elkezdődött a várva-várt őszi szünet!

Tóth Ildikó