Idősek otthonában jártunk

A következő beszélgetést hallottam a folyosón:
Néni 1:Kik ezek a fiatalok?
Néni 2: Azt hiszem valami középiskolából jöttek.
Néni 1:Szerintem inkább egyetemisták, vagy főiskolások, hisz' olyan kedvesek és figyelmesek.

Mindez az ürömi Platán Idősek Otthonában történt, ahol a 10. osztály néhány tanulójával jártunk.
Hogy miért mennek idősek otthonába a 10-esek?

• Mert fontosnak tartjuk, hogy megtanuljunk segíteni a rászorulóknak,
• mert sokat tanulhatunk az idősebb generációktól,
• mert egyszer mi is megöregszünk,
• mert sok érdekes emberrel ismerkedhetünk meg, akiknek nagy élettapasztalatuk van,
• mert zenélhetünk, énekelhetünk, beszélhetünk, röviden: jól érezhetjük magunkat.

Nézzük meg pontosan mi is történt velünk november 12-én és és 13-án.
Az első nap Dóri kísérte ki a gyerekeket, álljon itt az ő beszámolója:
"Kicsit félve az ismeretlentől, ugyanakkor kíváncsian vágtunk neki az első napunknak az ürömi Platán Oltalma Idősek Otthonában. Megérkezésünk után pár perccel már be is kapcsolódtunk az első közös foglalkozásba: bemelegítő mozgásórán vettünk részt, együtt tornáztunk az idősekkel – szégyenszemre néhány feladatot bizony ügyesebben végeztek el, mint mi -, a hangulatra viszont nem lehetett panasz, sokat nevettünk és beszélgettük közben.
Ezután kézműves foglalkozáson segítettünk adventi koszorúkat, karácsonyi ajtódíszeket készíteni. A kezdeti kölcsönös bizonytalankodás után, az idősek hamar elfogadták segítségünket és boldogan fogadták tanácsainkat, segítő „kezeinket”. Mindeközben Endre azokat az idős lakókat látogatta meg, akik ágyhoz kötve töltik minden napjaikat. Nekik mesét olvasott fel, beszélgetett, később pedig tornázott velük.
Ezt követően visszakísértük a lakókat apartmanjaikba (nem is olyan egyszerű kerekesszéket tolni!) és bevittük nekik ebédjüket, rövid beszélgetés után elköszöntünk tőlük. Vera még megismerkedett Sásdi Ernővel, a költővel, akivel hamar közös témát találtak, s megkérte Ernő bácsi, hogy másnapra mindenképp mutassa meg Vera neki egy-két versét. "

A második napon már én is ott lehettem a gyerekekkel. A napi program szerint Béla bácsi egy órás hegedű-előadását hallgattuk meg, de előtte segítettünk elrendezni a helységet, és kitolni a kerekesszékeseket. Ezután egy kis meglepetéssel örvendeztettük meg a lakókat, Vera felolvasta a versét Ádám gitárkíséretével. Annyira tetszett az időseknek, hogy a lapra írott vers kézről kézre körbejárt! Sásdi Ernő bácsi (Aki egyébként Üröm díszpolgára) hosszasan méltatta a verset és az utolsó három sorát jó hangosan felolvasta, hogy még a nagyot halló néni is élvezhesse. Továbbá hagy idézzem egy fontos üzenetét a költőnek: "Ne feledjétek, mi is voltunk csinos lányok és pajkos fiúk!"
Végül a gyerekek elmentek meglátogattak egy-egy lakót a szobájukban, és elbeszélgettek velük a múltról és a jelenről.
Ez annyira jól sikerült, hogy Vera és Ádám a jövő hét folyamán visszamegy az otthonba, hogy a beszélgetést folytassák. Reményeim szerint az ebből készült interjút hamarosan olvashatjuk a honlapon.