Szonettek és versek születtek

A tizedik osztály szonettet, illetve verset írt irodalomepochán, a reneszánsz jegyében. Íme néhány:

Eső

Zuhog az eső, és a fény
átragyog a cseppeken,
színes ívet rajzolva az égen.
Micsoda szép képződmény!

De nézd csak! A távolban
rémes, sötét felhőket hoz a szél,
sunyin, némán, mint amilyen a Sötétben kél.
De kicsiség ez, hisz a Fény halhatatlan.

Állj! Ez a jó és a rossz harca.
De szívem heves dobogását
a mélyből jövő hűs szellő csillapítja.

Szivárvány, elsötétült ég, lágy szellő,
Mi jöhet még?
Ne törődj vele, majd megmondja a Jövendő!

Cím nélkül

Szakadjon az eső
Dörögjön az ég
Elég ez a kettő
és minden csuda szép!

Esik az eső, tisztul a lelkem,
Minden bűnöm elfelejtem.
Zöld a fű és kék az ég,
Ez a kettő csodaszép!

Szintén cím nélkül

Süt a nap, az élet szép, ilyenkor
minden ember mesél egy jót.

Kinn vannak a lovak és ugrándoznak
Jó időben mindig rohangálnak.

Jönnek a lovasok, hozzák a felszerelést,
mert nemsokára jön az edzés.

A lovakat kihozzák a nagy karámból és jön a csutakolás,
Utána jön a nyergelés és a kantározás.

Élet

Már fátylat sző ránk a ködös alkonyat
csak távoli vágyként látom arcodat.
Pillantásod sok ezer év óta kísért,
mégis elvesznek az évek , semmiért.

Csillagpor lelkünk, földi röghöz tapadt,
értelmét vesztette az idő és a tér,
mindent feláldozunk a szerelemért,
Világok ívelnek át a szíveken.

Az út becsap, mégis vakon követem
minden életben újra találkozunk,
a felismerés rabjává lett sorsunk

Lassan elfelejtem, a remény mit ért,
Egy perc boldogságot adj a lelkemért
....

Fotó: spo0nman

Ez a versírás szerencsére fertőző! Újabbak:

Cím nélkül - 12. oszt.

Telik az idő, előre, hátra?
Bár az én időm vissza.
Ó, ha az időt megállíthatnám,
s felettem nem futna,
én futnék a nők után,
S ők utánam, oda-vissza.

Tartómon a gyertya szára
tornyosulva omlik.
S a kenyerem legjava
egyre inkább fogyatkozik.
Állok és ámulva-
bámulva nézek körül,
a percek csak elhagynak,
akár a hűtlen szerető.

Érzem közel az
idő közelegve
mikor nem tudok
felkelni felkelő
nap felkeltő sugarától.

Egy másik szerző a 10. osztályból:

ERŐDBEN

Hupilila sátoros
erődben járok.
Gyilkos tölgyfák alatt
véres virágok.

A csöveken káoszgoblinok,
virágon vércseppek
ott fönn lógnak, itt
lenn döglenek.

Nem reszket sem a
virág, sem a fa,
hallgatják a hullazenét
elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderednek?
Megálltam én is és
mélán megdermedtem.

KINN A TEMETŐBEN

Kinn a temetőben voltunk.
Egymás mellett fekszünk.
Az úristen tudja,
mi fog történni velünk.

Azt sem tudják, mi van,
ősz-e vagy kikelet,
csak egyet tudok, hogy
veled vagyok, veled!

Mélyen fekszünk,
barna földbe,
és fehér kezecskédet
tartom a kezembe.

Hogy egymást nézzük.
Szókat ejtettem
ha mi most itt csontok
porladnánk mind a ketten?

Azt mondtad, nem bánnád.
Vajon miért mondtad?
Azért-e, hogy már az
életed meguntad?

Hír szótár:

Hozzászólások

Szerintem érik egy tüskeváras kötet:-)

Ezek a versek fantasztikusak, az ötlet remek, illusztráljuk és adjuk ki!!

mindenképp legyen kötet! fantasztikus lenne! illusztrációkkal, ajándéknak, magunknak, ballagó nyolcadikosoknak, támogatóknak! tökjó!

csak tudnám, hogy miért én nyilatkozok hülyeségeket, mikor ilyen tartalékok vannak a kispadon