Demokrácia

Demokrácia

Demokrácia témahét

A húsvéti szünet előtti csonka hetet a tüskeváras hagyományokhoz híven most is témahéttel "ünnepeltük". Nagy fába vágtuk a fejszénket, ezúttal a témánk nem más volt, mint maga a DEMOKRÁCIA.
Sokszor tapasztaljuk, hogy bizony még a felnőttek sem mind értik, értékelik a demokrácia fogalmát, lényegét, így hát nem csoda, hogy mi, tanárok is némi kétségek közt vártuk, hogyan is fogják a gyerekek ezt az igen nehezen megfogható témát kezelni.
A demokrácia témahét keretét az egyébként is aktuálissá vált Diákönkormányzat megválasztása adta.
Az első napon az osztályok külön-külön, saját felfogásban dolgozták fel a demokrácia lényegi elemeit, annak megnyilatkozásait a hétköznapi életünkben, illetve hozzá tartozó, pontosabban a demokráciából fakadó kötelességeket és jogokat.
Közös aulabeszélgetések és előadások is voltak
Ezen a napon választották meg az osztályok a jelöltjeiket is.
A második napon az osztályok felkészültek a kampányra, programokat és kampánybeszédeket, előadásokat írtak. Közösen dolgoztak a jelöltjeikért.
A második napon a kampánytermékek bemutatására került sor.
Ezután az orvosi szobából kialakított szavazóhelyiségben adhatta le mindenki a maga voksát.
Az iskolát és a tanulókat érintő kérdésekben természetesen ezután is mindenképpen számítunk a Diákönkormányzat kilenc képviselőjének véleményére. A témahét végül nagyon jól sikerült. A tanulók láthatóan elsajátítottak valamit, ami későbbi életükben is fontos szerepet játszhat.
A témahát sikerességéről néhány árulkodó mondat a tanárainktól:

„…Maga a témaválasztás is vegyes érzelmeket keltett bennem:
Először is fontos témának tartom, nem véletlenül sorolták be a kulcskompetenciák közé a demokráciára nevelést is.
Emellett én sem tudok vele mit kezdeni. Nem szeretem a politikát, szerintem méltatlanul sok időt töltenek vele az emberek, ezáltal a politikusok is túl fontosnak érzik magukat, ha minden csöndesebb lenne, talán ők is jobban tennék a dolgukat, és talán egészségesebb emberek is elmennének politizálni. …Ennyi „talánnal” nehéz odaállni a gyerekek elé. Nekem. Azok a gyerekek elé, akik éhesek mert nem kapnak otthon reggelit … vagy azok elé akiknek nincs is otthonuk. Vagy azok elé, akik nem otthonról járnak be, mert …távol kell élni a családjuktól. És azt várják/várjuk el tőlük, hogy felnőttként viselkedjenek és teljesítsenek.
…Személyes sikerünknek éltem meg, hogy a teljes nihilből sikerült néhány jó kérdéssel kirángatni őket, és meglepően jó gondolatokat előhúzni… úgy éreztem, hogy a személyünknek illetve az iskolának is szólt, hogy hajlandóak olyannal foglalkozni, amit elsőnek nem éreztek sajátjuknak.”

„Nekem is jó élmény volt ez a demokrácia témahét. Pedig bizony nagy görcsöléssel kezdtem, el nem tudtam képzelni, hogy fogom lenyomni ezt az osztályom torkán... de hát ismét tanulság: 1. jó kis csapat ez, 2. több van bennük, mint amit akár ők, de akár mi is gondolunk Róluk időnként. Már azt is jó volt megtapasztalni, hogy milyen jó gondolataik voltak, amikor az ógörög demokrácia megismerésével (!), és annak a mai világgal való párhuzamba állításával foglalkoztunk. Ha őket kérdezitek, biztos azt mondják, hogy "dögunalom volt!", de a maguk módján kitartóan dolgoztak, és a végén a maguk számára is bizonyossá vált, hogy alig 1 óra alatt mennyi ismeretet tudtak rendszerbe állítani.
Azután, amikor megbeszéltük, hogy milyen lehetőségekkel és kötelességekkel és bizony felelősséggel jár a DÖK-ös jelölés, elmélyülten figyeltek, jó kérdéseik voltak, érezni lehetett, hogy igazán komolyan veszik a kérdést és magukat is. Azt, hogy mennyire reális képük van egymásról, az is bizonyítja, ahogy az osztály egyhangúan szavazott L. és P. jelöléséről (szerintem is ők a legalkalmasabbak a feladatra), teljes meggyőződéssel, és úgy, hogy előtte még összebeszélni sem volt lehetőségük. Tanulságos pillanata volt a napnak az is, amikor Z., aki az anyagfeldolgozós, értekezős részt képtelen volt a teremben nyugodtan tölteni, és némi hepajozás után kivonult, épp a szavazásra toppant be, és nagy lelkesen közölte, hogy ő is jelölt akar lenni. A többiek rosszindulat nélküli döbbenettel néztek rá, és keményen szembesítették: mégis hogy fogsz végig ülni egy DÖK-ös ülést? Ráadásul semmilyen kritikát nem bírsz elviselni, rögtön megsértődsz! Pedig az is része lenne a feladatodnak, hogy a véleményedet mások véleményével kell szembe állítanod! Z. döbbenten hallgatta, majd hátravonult és a kendőjét a fejére húzta….A teljes programunkat a gyerekek maguk állították össze, én csak összesítettem az ötletek. (Csak annyit mondtam nekik, hogy gondolják végig egy átlagos napjukat, fogalmazzák meg azokat a bosszantó dolgokat, amiken változtatnának, és hogy nem elég azt mondani, hogy "Utálom, legyen másképp!", de valamilyen ötlettel is elő kell állni a változtatást illetően.)…és szerintem a mi kampányprogramunk volt – még ha elfogultsággal vádoltok is :) - a legkidolgozottabb mind közül. Ja, és a „kampánysüti” és kakaó ötlete is a gyerekektől származik, ha hiszitek, ha nem :)…
„…Hétfőn nehézkesen indult a program,10 fő volt jelen, ráadásul késtek 1 órát....a 4 jelölt kiválasztása hosszúra sikeredett,hiszen a potenciális jelöltek nem voltak jelen,és nem tudták, elfogadják-e majd a felkérést….S és B. kezdte meg a felkészülést a másnapi kampányra. Remek ötletekkel állt elő B, mondta, másnap milyen pólóban jön, stb. Aztán mégsem….Kedden némi habozás után D.és T. is elfogadta a felkérést, de többször hangoztatták, hogy nem tudtak felkészülni az előző napi elfoglaltságuk miatt. A programbeszédben B. említette is. S. egy vagon Sport szelettel jött, be is került a választottak közé…É. mindenképp tag akart lenni, még a visszalépő K. helyére is pályázott volna, azt mondta,értékeljük már,hogy ő ennyire akarja, és feláldozza magát.1 szavazatot kapott, nem értett semmit. Megsértődött, kedden nem is jött…”
„…Lelkes vagyok, ezért tűnök nyersnek.
Bámultam a demokrácia-projekteteket. Hétfőn a felvételizők (négyen jöttek, zsinórban) is megilletődtek. Volt akkor egy különös hangulat az iskolában, persze egész más, mint a szombati, másért különös, együtt dolgozós hangulat. Mégis, rokon volt a hétfő a szombattal azért, mert mindkét nap az élet dolgairól szólt, nem iskolás fokon.
Engem egyre inkább az érdekel, hogy a Tüskevár hogy tudná jobban elhinni magáról, hogy különös dolgokat különleges módon művel, hogy tudna jobban visszahatni a munkátok és az együttműködésetek önmagatok megbecsülésére - azzal együtt, hogy mindig vannak gyerekek, akik ezt a minőséget gesztusaikkal vagy állapotukkal visszatükrözik felétek, és mindig vannak sokan, akik ezzel a különlegességgel látszólag vagy tényleg, de nem tudnak élni, csak átmennek passzív majomba.
Nehéz lehet nektek, mert láthatjátok az akár csoportszerű ellenállást, legyen az a x. demokratikus bojkottja vagy más, tuskó módon megnyilvánuló, egyéni fityisz… Valójában - azt hiszem - a fizikai-lelki árvaság és az érzelmi bizonytalanság, nélkülözés szinte lehetetlenné teszi sok gyereknek, hogy részt vegyen abban, amit kínáltok nekik…ezek az ellenállások sokasodni fognak. Minél inkább megjelennek akár az életmód-gesztusok, akár művészeti események, akár az egyedi társadalmi-nevelési projektek a praxisotokban, minél inkább az Életről beszéltek ezeknek az agyonsérült gyerekeknek, annál inkább megérinti őket annak a szele, hangulata, hogy amit ti adtok nekik ebben az iskolásbőrbe bújt családias közösségben, az maga a Valóság.
Nahát, ezt sokszor nehéz nekik elviselni.
Paradox, de ők, vagy sokan közülük pont a szeretettől ijednek meg.
Pont a normalitást nehéz bírniuk.
Nem ezt szokták meg.
Lehet mindez túlságosan Emberi.

Azért ragozom ennyit az egészet, mert én azzal számolok, hogy egyre differenciáltabb és kiélezettebb lehet majd a gyerekek közössége abban a tekintetben, hogy ki tud élni, és ki tud nem élni vagy akár visszaélni a felkínált programokkal. A Láthatatlan Kiállítás szubjektíve átszűrt hírei számomra megosztóak, de legalábbis sokszínűek. A képviseleti demokrácia tüskeváros intézményesülése demokratikusan szórt spektrumot mutat. Ez társadalom-felfogásom szerint jó. Természetes. Ám a csoportképzés-csoportképződés pedagógiai feladatait tekintve nehéz lehet: mit tegyél felnőtt tanárként azzal aki hátat fordít, elbújik vagy éppen lebontaná, amit építesz a többivel.
Számomra, félig-meddig kívülálló …ként nézve a munkátokat és a gyerekek reakcióit, az ő munkáikat és a ti reakcióitokat - paradigmaváltásként jelenik meg, ami a Tüskevárban mostanában zajlik.
Szó szerint ízlelgetem: Sajátos Nevelési Igény.
A Nevelésre sajátos igény van, az Igény önmagában is már sajátos, és egyáltalán, itt minden Sajátos...”

„…Nekem nagyon jó volt látni a gyerekeket ma a bemutatón, a szavazáson. Nagyon tetszett a kicsik karkötős ötlete, a …sek kakaó partija, ahogy együtt tudtak lenni ebben, és a …sok filmje, közös produkciója. Sajnos a …sek nyomasztóan hiányos jelenléte, és a jelenlévők passzivitása nekem nagyon nyomasztó volt és megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben feladtam volna, köszönhető Dávidnak is, hogy nem tettem. Ami szép volt, hogy R és S. mindent beleadott, ami tőlük csak telt és még a később érkező focistákat is sikerült a lelkesedésükkel magukkal ragadni... A mai beszélgetésben R. volt, aki ráérzett arra, amiről a filmek szóltak, a többieknek sikerült maximális érdektelenségbe burkolózni. Ők ketten végre mutattak előttem is olyat, amiért tudok rájuk felnézni, ennek nagyon örülök. Nekem biztosan könnyebb lesz velük a következő időben….Tudom, hogy ez még változhat, meg, hogy ez csak a felszín, de nehéz ezzel nap mint nap szembesülni, tudom nektek is az órákon. Ha néha megcsillan egy- egy szikra, az mégis továbblendíti az embert.
Sokáig úgy éreztem túl messze vannak a témától, és éretlenek is, de amit Péter írt, azzal én is egyetértek, a végére mégis valami sokaknál megcsillant. Ezért nem volt hiábavaló. Én is köszönöm nektek, mindenkinek, aki hozzátett…kívánom nektek a rövidke szünetben, hogy süssön a nap és pihenjetek sokat!...”