Az autizmus - - pár szóval az Asperger szindrómáról és a Kanner-féle autizmusról

Az autizmus („aki önmaga világában él”)

Az autizmus sokszor megfoghatatlan jelensége számos nehézséget, de legalább ugyanennyi csodát rejt magában. Több fajtája létezik, különböző mértékű sérülésekkel és tünetekkel, három alapvető tényezőben azonban mindegyik megegyezik. A sérülések a szociális képességek, a kommunikáció, valamint az elvont gondolkodás terén jelennek meg minden esetben.

A két leggyakrabban előforduló állapot a Kanner-féle autizmus és az Asperger szindróma. A megkülönböztetés nehéz, ugyanis sok hasonló tünetet hordoznak magukban. Ezek a következők:

- gyakoribb az előfordulási arány a fiúk, mint a lányok esetében (4:1),
- jellemző a szociális elszigetelődés, az én központúság,
- sérül a nyelv használata (egyoldalú beszélgetések, hibás névmás használat, állandó mesélés és kérdezés, új szavak megalkotása),
- felfedezhető a nem verbális kommunikáció sérülése (szemkontaktus, gesztusok, arcmimika furcsaságai, különös hangsúlyozás),
- kimarad a játék a fejlődésben, valamint sérül az imagináció,
- jellemző az azonoshoz való ragaszkodás,
- az érzékelés területén megfigyelhető a túlérzékenység, amely akár hiper-, vagy hiposzenzitivitásban is megjelenhet,
- hiányzik a nagymozgások harmóniája, ellenben nagyfokú kézügyesség jellemzi őket,
- előfordulhat ön- vagy mások felé irányuló agresszió, tárgyak rongálása, nyugtalanság,
- gyakoriak a különleges képességek, a nagyon jó memória, jellemzően a számok világában.

A két állapot között felfedezhető különbségek:

Kanner-féle autizmus (early infantile autism)
1. már az első hónapokban egyértelművé válik,
2. előbb kezd el a gyermek járni, mint beszélni,
3. megkésett beszédfejlődés, mutizmus, echolália, kis szókincs, valamint a kommunikációs szándék hiánya jellemző,
4. gyenge szemkontaktus, mivel a gyermek számára másik személy nem létezik, a saját világában él,
5. nagyon gyenge szociális és alkalmazkodó képesség.

Asperger szindróma (autistic psychopathy)
1. általában három éves kor körül válik nyilvánvalóvá,
2. előbb kezd el beszélni a gyermek, mint járni,
3. a beszéd már korán kialakul, igen gazdag szókinccsel, felnőttes beszéddel, jellemzően kommunikációs szándékkal, ami azonban egyoldalú,
4. a gyermek kerüli a szemkontaktust, a mi világunkban él, de a saját maga módján,
5. jobb alkalmazkodó és szociális képesség.

Gyakran előfordul azonban, hogy sok esetben a gyermekre nem csak az egyik, vagy csak a másik állapot tünetei jellemzőek. Diagnosztizálni nehéz, még ennek ismeretében is.

Autism kontinuum (Autism and Asperger syndrome, Uta Frith, 1991. p112-113.)

1. Súlyos autizmus: szociális interakció jellemzője a tartózkodás, a nem meghatározhatóság, egyáltalán nem kommunikál, nincs képzelőerő, jellemzőek a ismétlődő, ritmusos mozgások, tevékenységek, nem beszél, szenzoros ingerekre adott válaszok, valamint a mozgások (lábujjon járás, ugrások, szökdelések, furcsa kéztartások) nagyon jellemzőek, különös képesség nincs.

2. Közepesen súlyos autizmus: csak a fizikai szükségletek kielégitése érdekében lép interakcióba, csak, ha szükséges, akkor kommunikál, másokat utánoz mechanikusan, jellemzőek a egyszerű, testre irányuló mozgások (például arcütögetés, önmaga megsértése), korlátozott kommunikáció, főleg echolália jellemzi, szenzoros ingerekre adott válaszok, valamint mozgások szintén jellemzően előfordulhatnak.

3. Gyenge autizmus („autisztikus”): passzivan elfogadja a közeledést, válaszol, ha kérdezik, babát, játékot rendeltetésszerűen használ, de nem kreativan, jellemző a névmások, toldalékok helytelen használata, furcsa szerkezetek előfordulása, szenzoros ingerekre adott válaszok, valamint mozgások időnként előfordulnak.

4. Asperger szindróma: bizarr, egyoldalú közeledéseket tesz, passzivan elfogadja a közeledést spontán, egyoldalú, ismétlő, furcsa kommunikáció jellemzi, egy bizonyos témát eljátszik (például Batman) önmagát többször ismételv, verbális, elvont ismétlődések (például menetrendek felmondása, állandó kérdezgetés), nyelvtanilag helyes, de hosszú, összetett, irodalmias tolmácsolások, jellemző egy képesség, amely jóval meghaladja a biológiai életkornak megfelelő szintet.