Munka témahét

2009. március 30. – 2009. április 08.
A projekt célja, hogy a gyerekek bepillantást nyerhessenek a „munka” világába: megismerjék a munkavállalás kapcsán felmerülő jogszabályokat és törvényeket; elkészítsék hagyományos, amerikai típusú és európai uniós önéletrajzukat kézzel és géppel írott formában (magyarul, illetve angolul); tapasztalatot szerezzenek különböző munkahelyeken; részt vegyenek egy valódi állásinterjún.

A projekt programja:

1. Tanítási órákon:

- pályaorientáció, életvitel: jogszabályok, törvények, munkaszerződések, illemszabályok megismerése

- nyelvtan: hagyományos, amerikai típusú, európai uniós önéletrajzok elkészítése kézzel írott formában

- angol: hagyományos, amerikai típusú, európai uniós önéletrajzok elkészítése kézzel írott formában angolul

- számítástechnika: hagyományos, amerikai típusú, európai uniós önéletrajzok elkészítése géppel írott formában

- dráma: a munka fogalmának, az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések átgondolása, megbeszélése, egy elképzelt állásinterjú megjelenítése

2. Tanítási órákon kívül:

- varrodai látogatás: ismerkedés a szabászat - varrászat rejtelmeivel, saját tolltartó, mobil telefontartó elkészítése segítséggel

- kertészeti munka: a Csillebérci Szabadidő Központ igazgatója által felajánlott munka elvégzése a Szabadidőpark területén (a 3. altábor rendbetétele), jelképes órabérért (160Ft/óra).

- látogatás a Széchenyi Könyvtárba: ismerkedés a könyvtár világával, a kertészeti munkáért kapott fizetés elköltése

- állásinterjú: részvétel egy valós állásinterjún, melyet egy multinacionális cég igazgatója készít a tanulókkal

Tapasztalataink:

A gyerekek meglehetősen nagy aktivitással kapcsolódtak be a programokba, ezzel jelezve felénk, hogy egyetértenek abban, fontos lehet később számukra az a tudás, amit ezalatt a másfél hét alatt megszerezhetnek. Pályaorientáció órákon hosszú, tartalmas beszélgetések alakultak ki, melyek fő mozgatórugói a gyerekek kérdései lettek. (PL!!!!) Angol, nyelvtan és számítástechnika órákon mindenki a tőle elvárható színvonalon készítette el önéletrajzát, sok esetben nem csak egy típusút, de mindhárom fajtát kézzel és géppel is. Ez a fajta igényes, szép, saját munka véleményünk szerint különösen fontos. (Akadt sajnos olyan tanuló is, aki egyetlen önéletrajzot sem készített el). Nagy meglepetést jelentett a drámafoglalkozás, ami másfél órán keresztül tartott és amin kivétel nélkül minden gyerek száz százalékos aktivitással vett részt! Nehéz, összetett, változatos feladatok kötötték le figyelmüket: mindenki megjelenítette, mit jelent számára a munka fogalma (pl. fejtörést, vagy lovaglást), mindenki lerajzolta, mi volt gyermekkori munkaálma (pl. repülőpilóta, rendőr), mindenki elmondta, miért talál vonzónak egy-egy foglalkozást (pl. a pap, a festő, vagy a rock sztár), illetve többen részt vettek önként egy szerepjátékban, amiben egy állásinterjút jelenítettek meg egy tanuló elképzelése, kérdései, válaszai, szimbólumai alapján. Hosszú, sok energiát igénylő foglalkozás volt ez, ami elkápráztatott mindenkit, minket pedagógusokat és a gyerekeket is.

Varrodába a lányok látogattak el, érdeklődve tekintettek körül, a bátrabbak még varrni is mertek. A Modell Divatiskola rövid bemutatása után körbevezettek minket, majd az egyik varrodában a lányoknak lehetősége nyílt rá, hogy a saját maguk tervezte apróságokat (tolltartó, pénztárca) elkészítsék nekik. Továbbá a bátrabbak kipróbálhattak egy szegőgépet és egy profi varrógépet.

A kertészeti munkának nagy lendülettel fogtak neki a gyerekek, és látványos volt pár óra múlva, ki hogyan reagált a fáradtságra: volt, aki elsunnyogott…eltűnt szó nélkül, s amikor hívtuk, akkor sem jött vissza, volt, aki leült és fáradtságát leplezve vagánykodni kezdett a többiek előtt, mintegy buzdítva őket arra, ne dolgozzanak ők sem. Ennél többen voltak azok, akik végig dolgozták a napot, de egyre kisebb lelkesedéssel, egyre kisebb hatékonysággal. És szerencsére legtöbben azok voltak, akik a munka kezdetétől a végéig ugyanolyan intenzitással és lelkesedéssel dolgoztak (vagy azért mert feladatnak-kötelességnek tekintették ezt is, vagy azért mert örömüket lelték a kertészkedésben).

A fizetés elköltése: a munkabért arányosan elosztottuk és fagyira, süteményre, üdítőre költöttük. Ami döbbenetes volt számunkra, hogy sok gyerek sajnos nem tudja kiszámolni, mennyi fizetés jár neki pontosan, ha tizenkét tanulónak 10000ft jár, illetve, amit kap pénzt, nem tudja beosztani, nem tud vele gazdálkodni. Véleményünk szerint egyre több ilyen praktikus tanácsra és gyakorlati tapasztalatra lenne a gyerekeknek szüksége.

Széchenyi Könyvtár: őszintén be kell vallanunk, nem azt kaptuk a könyvtárban, amit vártunk. Száraz, egyszerű idegenvezetésben volt részünk. Mégis fontos beszélnünk róla, mert a gyerekek, kivétel nélkül csendben végighallgatták az idegenvezetőt, sőt még kérdéseket is feltettek neki a végén!

Állásinterjú: a legdöbbenetesebb programja projekt-hetünknek. A gyerekek nagyon készültek rá, mindenki különös gonddal öltözött fel, figyelt az illemszabályokra, hangosan köszönt, kezet fogott, magázódott és 7-12 percen keresztül beszélgetett egy idegen emberrel. Kivétel nélkül minden tanuló maximálisan jól szerepelt az interjún, akadt aki kérdezni is mert, vagy éppen határozottan mesélt arról, mit szeretne a jövőben csinálni. A fejvadász, aki az interjúkat készítette a következőt mondta a gyerekeknek: „Mindenkinek nagyon gratulálok, mert egy olyan akadályt küzdöttetek le, amivel nagyon sokan csak huszonéves korukban szembesülnek az első állásinterjún.” Nekünk pedig megsúgta: „Minden rendben van ezekkel a nagyon különböző képességű gyerekekkel. És minden rendben lenne ezzel a világgal, hanem diplomásokat akarnánk gyártani, hanem olyan boldog embereket, akik azt csinálhatnák, amit szeretnének.” … muszáj egyetértenünk vele…!

Interjú

Lipcsei Balázs: Örömmel láttuk, hogy Balázs nagyon készült az interjúra. Ingben és öltönyben jött az iskolába. Amikor belépett a helységbe magabiztos és határozott volt. Sajnos a zakóját levette, az ingét kitűrte és a fejére rakott egy napszemüveget. Számomra az öltözködése jól tükrözte azt a kamaszkori belső vívódást, ami Balázsban zajlik. A megfelelni vágyás és a túlzott "lazaság" közti vívódást. A szülők és az iskola legfontosabb feladata, hogy segítsünk neki jól dönteni, ne hagyjuk, hogy elhagyja magát.
Az interjú alatt nagyon szépen és érthetően beszélt, ügyelt a pontos fogalmazásra, és a helyes mondatokra. Autók tuningolásával szeretne foglalkozni, de erről sokkal többet nem tudott. Azt mondta, hogy szeretne leérettségizni. Ezzel szemben az iskolában többször is mondta, hogy neki nem kell érettségi.
Összességében Balázs nagyon jó benyomást tett, úgy viselkedett, beszélt, mint egy "profi" álláskereső.

Südi Mátyás: lehetett érezni, hogy Matyi nagyon izgul, amit majd meg kell tanulnia kezelni. Szépen érthetően beszélt. Az interjú első felében azt mondta, hogy autószerelő szeretne lenni, később meg arról beszélt, hogy egy HR igazgatói állás a célja, ezzel követve édesapját. Apukájáról később is sokat beszélt, nagyon szeretne hasonlítani rá, nagy bennne a megfelelni vágyás, igen erős kötődésről tett tanubizonyságot. Az interjú vége felé kezdett feloldódni, már kevésbé izgult.

Mihály: Misi nagyon vidám, őszinte és természetes volt. Ugyanaz az őszinte érdeklődés sugárzott belőle, mint a mindennapokban. Szépen érthetően beszélt. Elmondta, hogy előbb szeretne leérettségizni, aztán továbbtanulni, de pontos elképzelése még nincsen.
Amikor egy rossz tulajdonságát kellett volna elmondania, akkor elég sokat mondott, de volt köztük jó néhány olyan, ami nem is az (pl: maximalista, szeret egyedül dolgozni).
Tisztában van jó képességeivel.